Wir arbeiten derzeit an einem Projekt, das der – aus ungarischer Sicht zweiten – Schlacht auf dem Marchfeld gewidmet ist. Die erste fand 1260 zwischen Ottokar II. Przemysl und König Bela IV. statt, bei diesem Projekt geht es jedoch um die Schlacht bei Jedenspeigen und Dürnkrut 1278.
Da ich ja selbst Ungar bin, war ich fasziniert, welch große Rolle der ungarischen Truppen unter König Laszlo IV. an diesem historischen Ereignis gespielt haben. Als mir die Aufgabe übertragen wurde, die multimediale Darstellung der Schlacht zu managen, dachte ich noch es wäre ein Leichtes – zum einen hatte ich wissenschaftliches Know-How, zum anderen Videokünstler an meiner Seite. Ein etwas naiver Ansatz…
Unsere Vision war es, im Schloss Jedenspeigen einen ganzen Raum mit einer multimedialen Inszenierung der Schlacht zu bespielen. Eine 2 Meter hohe Leinwand wird dort U-förmig installiert, darauf soll ein Video mit Kampfszenen sowie eine Animation der Ereignisse des 26. August 1278 projiziert werden, der größten Ritterschlacht aller Zeiten.
Was braucht es also, um eine solche Schlacht darzustellen? Vor allem Ritter und Pferde. Gemeinsam mit Roman Hansi, unserem Videokünstler, machte ich mich auf die Suche nach geeignetem Filmmaterial. Es gab zwar viele Aufnahmen, doch leider waren kämpfende Ritter in Rüstungen des 13. Jahrhunderts, noch dazu zu Pferde NICHT darunter.
Nun war guter Rat gefragt – denn auf das multimediale Schlachtenvideo wollten wir natürlich nicht verzichten. Unsere Ritter mussten daher digital entstehen!
Im Zuge der Recherche habe ich eine digitale Schlachtrekonstruktion des ungarischen Historikers Tamás Baltavári gefunden. Diese Idee inspirierte uns, einen ähnlichen Weg zu gehen. Doch haben wir das Konzept ausgebaut. Roman Hansi schuf eine Kombination aus digitaler Rekonstruktion und Realfilmszenen.
Nachdem nun das Problem der Darstellung gelöst war, dachte ich erneut es wäre ein Leichtes, aus den vorhandenen Quellen ein Drehbuch der Schlacht zu erstellen. Zum zweiten Mal war ich über meine Naivität erstaunt.
Es stelle sich nämlich heraus, das die von mir verwendeten Quellen aus Österreich sich deutlich von denen aus Ungarn unterschieden. Es war mir natürlich klar, dass eine genau numerische Aufstellung der Truppengröße bei einem Ereignis von vor 750 Jahren nicht zu erwarten war. Dennoch überraschte es mich, dass in der österreichischen Literatur der ungarische Anteil meist unterschlagen während in ungarischen Quellen die Rolle Rudolf von Habsburgs auf ein Minimum reduziert wurde. Ich entschied mich für einen diplomatischen Mittelweg, der die verschiedenen Interpretationen berücksichtigte.
Das Ergebnis ist ab 18. Mai 2019 in Schloss Jedenspeigen zu besichtigen.
A Cantat csapata egy felettébb izgalmas projekten dolgozik, amely révén megelevenednek az 1278-ban lezajlott morvamezei csata részletei. A feladatnak és a szerepvállalási lehetőségnek kiváltképp örültem, hiszen a történelemi eseményben döntő szerepet játszottak a középkori Magyarország csapatai is.
Figyelembe véve, hogy a megvalósításhoz rendelkezésemre állt egy filmes stáb, a vonatkozó korabeli források is hozzáférhetőek voltak, továbbá a témában jártas történészek lelkes együttműködésére is számíthattam, úgy tűnt, könnyű feladat előtt állok. Mint az csakhamar kiderült, óriásit tévedtem.
Az elképzelésünk alapján egy olyan csataszobát kívántunk kialakítani, amelyben egy 2 méter magas vetítővásznon kelhettek volna életre a régikor hősei. Szem előtt kellett tartanunk, hogy a második morvamezei csata keretében játszódott le a század legnagyobb lovagi hadviselésen alapuló küzdelme. Mire volt tehát szükségünk a csataszoba „megelevenítéséhez”? Jó sok lovon ülő lovagra. Nekiálltunk hát Hansi Romannal átböngészni a rendelkezésünkre álló filmes anyagokat.
Akkor még nem tudtam, hogy a filmekben szinte alig lehet lovagot lóháton látni. Olyan felvétel, amely többé-kevésbé korhűen ábrázol 13. századi lovagokat, méghozzá vágtázva ritkaság számba megy, s akkor még nem is beszéltünk a csatajelentekben előforduló lovagokról. A filmes szakma költségkímélő megoldásai révén megjelenített ló nélkül felvonuló lovagok a csata életre hívásában cseppet sem voltak segítségünkre, mivel Morvamezőnél minden bizonnyal a vitézek alatt mozgó paripák voltak.
Volt tehát egy felépített koncepciónk, de hiányoztak hozzá a szereplők. Két választási lehetőség elé kerültünk ekkor: vagy lemondunk a csatarekonstrukcióról, vagy keresünk egy alternatív megoldást a csata bemutatására.
Természetesen nem adtuk fel, és egy csata-szimulátor felhasználásával próbáltuk digitálisan kialakítani előbb a csata helyszínét, majd a lovagokat. Hasonló megoldást alkalmaztak Baltavári Tamásék is, amikor létre hozták a második morvamezei csata rekonstrukciójukat. Mi egy kicsit még tovább mentünk… végül Roman által megalkotott digitális csatajelenetet vegyítettük filmes anyagokkal.
Ezzel egy nagy lépéssel sikerült közelebb kerülni a projekt megvalósításához. Gondoltam, ettől kezdve gyerekjáték lesz minden, hiszen csak elolvassuk a történelmi forrásokat, majd elkészítjük a forgatókönyvet a videóanyaghoz, és végül mehet az egész a kiállítóterembe. De ismételten be kellett látnom, hogy cudarul tévedtem.
Csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy a korabeli osztrák és magyar források egymással ellentmondás információkat tartalmaznak: amíg az előbbiek csökkentették a magyarok számarányát és részvételét a küzdelemben, addig az utóbbiak Rudolf gyakorlati szerepét becsülték alá a végkimenetelben. Ezek mellett a katonák tényleges létszáma és a csata pontos lefolyása sem volt egyértelmű. Mihez lehet ilyen helyzetben kezdeni? A szakértők véleményét meghallgatuk és végül a mindkét fél által megemlített és egyező leírásokat fogadtuk el és használtuk fel a kiállításhoz. A végeredményt pedig 2019. május 18-án mindenki szabadon megtekintheti a csata egykori helyszínén.
A projektjeinkről magyarul is olvashatsz a zoltanbalo.com-on!